Tréningek
A szombat és vasárnap délelőttöt felkészüléssel…felkészítéssel…szóval
felkészítődéssel töltöttük. Az ismerkedős csapatépítés elérte a célját, mert
most már mindenki nevét tudom, talán azt is megkockáztatnám, hogy még a
Murat-Turas-Umut trió tagjait is meg tudnám különböztetni :) Ezzel együtt
beillett egy emberkínzásnak, ugyanis a “mondd a neved és találj ki hozzá egy
mozdulatsort, és ismételd el az összes előtted lévőt” című játékot eresztették
rá negyvenöt emberre (a szervezők is játszottak), pedig ezt max. 15 résztvevőre
szabták. Szóval másfél órát aszalódtunk a napon egy nagy körben, legalább
némelyik mozdulat elég viccesre sikeredett. Mondanom sem kell, hogy majdnem a
kör legvégén voltam. De pont emiatt figyeltem végig és így megtanultam a
neveket :)
Utána jött az első tréning, amit két AIESEC alumnus (alumni:
aki korábban AIESEC-ezett, de még kötődik valamilyen módon a szervezethez)
tartott. Definiáltuk a motivációt, az attitűdöt és az elvárásokat. Ezt követően alapszintű bevezetést kaptunk a moldáv kulturális szokásokba, néhány említésre méltó:
- Kaja közben nem dumálunk
- Kaja után a mosatlant takarítsuk el magunk után
- Az eső elől elfutnak az emberek, nuku “singing in the rain”
- Az emberek általában szomorú arcot vágnak, de nem neked szánják
- Beleisznak egymás poharába
- A cipőt le kell venni a bejáratnál
Azért nem volt annyira sokkoló, lássuk be :D Az ötös
részemről rendben, a hatos természetes, viszont ha belegondolok, az első kettőt
viszont az első vendégeskedésemnél Cristiéknél sikerült megszegnem…de nem
vetette senki a szememre :)
| Welcome package |
Vasárnap egy nem túl kreatív “creativity and innovation”
sessionnel kezdtünk a fűben – ha belegondolunk, egy ilyen névvel csak befürödni
lehet. Leginkább általánosságokról beszélt nekünk az AIESEC-es trénerlány, de
legalább annyit megtudtam, hogy a kreativitásra időt kell szánni. Majd ezt
szóvá teszem, ha nem adnak…:P Utána következett egy social media oktatás,
melyből kiderült, hogy az orosz Одноклассники Moldovában népszerűbb a
Facebooknál, és hogy Twitteren rejtélyes üzeneteket kell posztolni, mert arra
buknak a felhasználói. (Magyarországon mind az öt :P) Végül a csapatmunkáról
következett egy tréning, ez volt a legjobb, mivel a srác, aki tartotta, elég
jól csinálta a dolgát. Itt össze kellett írnunk az erősségeinket, ami a nem
AIESEC-esek egy részének nem is ment könnyen, aztán összeszedni, hogy mi a
közös: leginkább az jött ki, hogy jó a humorunk, szeretünk főzni/enni, valamint
szeretjük a kihívásokat. A srác videókat is vetített a csapatmunkáról, megmutatom
az egyiket, elég látványos:
A tréning leghasznosabb része mégiscsak az volt, amikor Daniela
Roscha, a projekt vezetője (OCP) ismertette, mi vár ránk az elkövetkező hetekben. Most veletek is megosztom a titkot, amiről annyit kérdezgettetek…
Teendőink
Mint már sejthettük, a projekt célja Moldova fejlesztése,
valamint élményeink publikálása. Az elkövetkező másfél hét a következőképp fog
kinézni:
- Először is hétfő este leköltözünk a falvakba a fogadócsaládokhoz. Egy faluban 4-10 ember lesz, a beosztást csak hétfőn csinálják meg, azért, hogy az addigra összenőtt embereket szétválaszthassák :) Így fokozandó a challenge-et. Szerencsére én nem nőttem össze senkivel :P Az egy faluban lévő gyakornokoknak végig együtt kel végrehajtaniuk a feladatokat.
- Kedden és szerdán térképet kell készítenünk a faluról. Körbemenni, felkutatni a fontosabb létesítményeket (templom, iskola, hivatal, civil szervezetek stb…nem tudom, a kocsma kell-e. Lehet, hogy itt nem az a szociális élet központja??) Csütörtökön pedig publikálni kell az eredményeket, mégpedig minél gazdagabban illusztrálva, kreatív formában. Pontokat is kapunk majd a teljesítményünkre, de neeem verseny :P (A pontokat fontos emberek, pl. AIESEC alumni osztják majd.)
- Pénteken és szombaton Global Village-et szervezünk a faluban, jobb helyeken a búcsú kísérőrendezvényeként. Nemcsak az asztalok összekészítése, hanem a rendezvény felfuttatása (emberek elhívása) is a feladatunk.
- A vasárnapot a családunkkal töltjük, de nem céltalanul: este összeülünk és megírjuk, milyen egy tipikus moldáv vidéki család. Ezt is lepontozzák, akárcsak a Global Village-et.
- Hétfőtől szerdáig pedig a tapasztaltak alapján analizálnunk kell, milyen tipikus problémák vannak egy moldáv faluban, és ki kell dolgoznunk egy projektet, ami reális megoldást ígér rá. (Elvégre Global Community Development Program a neve.)
- Végül, ha mindezt túléltük, már csak móka és kacagás jön, lesz főzőverseny és román nyelvi verseny (Andrej, a román srác előnyben), majd pedig a hétvégét egy nemzeti fesztiválon fogjuk tölteni kempingben.
Azt mondták, fizikai munkát nem kell majd végeznünk, mert ahhoz túlságosan tisztelnek majd mint vendégeket, így a tehénfejés csak kérésre fog megvalósulni :)
Szeptemberben elvileg az élményeinket publikáljuk egy
könyvbe, azt viszont, hogy akkor hol fogunk lakni, még balladai homály fedi. A
koliban biztos nem, mert akkora már belakják a diákok. Ez egyrészt jó, mert nem
kell ide visszatérni, másrészt viszont kicsit aggasztó…még akkor is, ha nekem
van B tervem, ugyanis a Trainee Buddy-m családja megígérte, hogy lakhatok
náluk. Reméljük azért, hogy nem lesznek parák…
| Prezentáció |
| Kreativitás |
Hát Tiqulo, nekem ez a projekt nagyon tetszik így leírva, irigy is vagyok :)
ReplyDeleteHa esetleg még nem tetted volna, add át üdvözletemet Danielának! :) Ha már megtetted, akkor add át még egyszer. :P A blog pedig eddig szuper, kíváncsi vagyok, a faluban is tudsz-e majd csiholni netet, hogy folytathasd. Challenge challenge hátán!
ReplyDeleteTiki, alig várom a beszámolókat a falubeli teendőitekről és az eredményéről, hiszen idén mi is valami hasonlót szeretnénk csinálni magyar falvakkal "Regional Development" címszóval, Külker, KVIK és MiskoLC HB részvételével. ;))
ReplyDeleteSok puszi,
Luca
örülök, hogy eddig egy darabban vagy - ma este elolvastam az egész blogodat, várom az új posztokat majd :)))
ReplyDeleteNiki