A nap, amikor projektünk függetlenítette magát a realitás unalmas talajától; a nap, amikor többen függetlenítették magukat a projekttől; a nap, amikor Brenda (a laptopom) töltője majdnem függetlenítette magát az élettől...Moldova 21. születésnapja. (Már Amerikában is ihat alkoholt...) Boldog születésnapot Moldova! :)
 |
| A Google kezdőlapja augusztus 27-én Moldovában |
 |
| Mérsékelten izgalmas Függetlenség-napi életkép Chisinau főteréről |
 |
| "Valóban 21 év függetlenség?" - bárki ideírhatta gondolatait |
Maratoni posztomat csak erős idegzetűeknek ajánlom, mivel Birnova derűs nyugalma után rendkívül kalandos hétvégén vagyok túl... Hogy végül minden jóra fordul-e, vagy a pusztulás mocsarába fullad a Moldova Challenge, csak a leglelkesebb olvasók tudhatják meg, akik elküzdik magukat a végéig...
A falu vége
Nem kurta kocsmáról lesz szó.
 |
Kényelmes tíz napunk pénteken véget ért, ugyanis Theklával el kellett hagynunk a főhadiszállást. Pedig már lassan az egész falut megismertük, és mint kiderült, pár dolgot lefelejtettünk a térképről: orvosi rendelő, postahivatal (nyitva 8-12-ig), még két tó és egy stadion is található benne. Emellett már egész hozzánőttünk a családhoz, a szokásokhoz, a ínapi rutinhoz. És persze egymáshoz. Utolsó este egész szomorú voltam, sajnáltam mindezt otthagyni. ("Csere a cserében")
Azért a falusi életnek vannak szépségei, például egyik nap kifeküdtünk Theklával napozni. Erre Pavelt este felhívta egy barátja, hogy jelentse a furcsa jelenséget - jót nevettünk :D
A csütörtök este tartogatott számunkra egy bónusz élményt is:
Bizony ám, megfejtük a tehenet :) Melynek a kutyával és a macskával ellentétben neve is volt, szóval látszik, hogy ő a N°1 háziállat. (Elvileg a kutyának is volt neve, de mivel csak öt perc családi kupaktanács után sikerült rájönniük, így ezt Theklával nem tekintettük érvényes kísérletnek. A macskát meg Кошка-nak hívták, ami macskát jelent, így ezt sem.)
Azért a falusi életnek vannak szépségei, például egyik nap kifeküdtünk Theklával napozni. Erre Pavelt este felhívta egy barátja, hogy jelentse a furcsa jelenséget - jót nevettünk :D
A csütörtök este tartogatott számunkra egy bónusz élményt is:
 |
| Kedvenc Theklám mint fejőnő |
Bizony ám, megfejtük a tehenet :) Melynek a kutyával és a macskával ellentétben neve is volt, szóval látszik, hogy ő a N°1 háziállat. (Elvileg a kutyának is volt neve, de mivel csak öt perc családi kupaktanács után sikerült rájönniük, így ezt Theklával nem tekintettük érvényes kísérletnek. A macskát meg Кошка-nak hívták, ami macskát jelent, így ezt sem.)
Úton-útfélen
Péntek reggel Pavel kivitt minket a minibuszhoz, mellyel útra keltünk vissza Chisinauba. Az út 240 km, amit potom 4,5 óra alatt tettünk meg. (Na jó, volt benne egy 20 perces pihenő is, de kb. 60 km/h felé nem megy az utazósebesség errefelé.) A távolsági minibusz ugyanolyan Mercedes Sprinter, mint amik a városban száguldoznak, csak hárommal több ülés van benne. Az üléssorok közti távolság pedig kb. arasznyi, így mondanom sem kell, hogy nem fér el normálisan a lábam. Emellett a 30 °C feletti külső hőmérséklet is nehezítette életünket, ugyanis a sofőr lehúzott ablakán és a tetőszellőzőn kívül máshol nem jön be levegő, szóval mire Chisinauba értünk, eléggé megizzadtunk. És én még ezt is tudtam élvezni, így végleg bebizonyosodott, hogy imádok járművön utazni :) Gyakorlatilag az egész napot el tudnám tölteni buszon ülve, úgyhogy ebből a szempontból már várom a hazautat, amikor újfent 13 órát buszozhatok Kolozsvárig...
 |
| Innen indultunk: buszállomás Ocnitában |
Cristi (a Trainee Buddy-m) kijött értünk a buszállomásra és elkísért a belvárosba, ahol az AIESEC iroda van, ezt követően elmentünk ebédelni és taktikusan bevásároltunk a hétvégi kempingezéshez. A keksz-és zsebkendőtartalékok hamarosan igen jó döntésnek bizonyultak...
Az irodába visszatérve gyorsan bepakoltam a hátizsákba a hétvége túléléséhez szükségesnek vélt dolgaimat, grandiózus bőröndömet pedig otthagytam. A trainee-k körében a fő téma az volt, hogy ki milyen helyen töltötte az elmúlt tíz napot. Nos, nézzünk egy nem reprezentatív körképet:
- voltak, akik olyan faluba kerültek, ahol jól működő közösségi ház volt, és az igazgatónő sok érdekes tevékenységbe bevonta őket
- voltak, akik étteremben kaptak enni minden délben és este
- Annáéknak sikerült olyan falut kifogni, ahol záptojásszagú, olajos víz folyt a csapból, és semmi látnivaló nem akadt
- Butuceniben szintén semmi értelmes tevékenységre nem nyílt mód, még Global Village-et sem tartottak, mert nem volt kinek, sőt, fogadócsalád sem volt, egy néninél laktak, akinek volt egy üres háza, és magukra kellett főzniük. Az egyetlen szórakozást a tolmács jelentette, aki 20 évesen elvből nem ivott vizet, csak bort és töményet.
A fentiekből leszűrtem, hogy a középmezőny felső részébe kerültünk Theklával: nagyon kényelmes helyünk volt, de lehetett volna jobb, ha van angolul beszélő a családunkban, ha van működő NGO a falunkban vagy ha tényleg csapatban vagyunk. De nem a mi szempontunkból, inkább a projektéből, így nincs okunk panaszkodni :) Sajnos a projektfeladatot egyelőre nem sikerült befejeznünk, de ami késik, nem múlik.
Este hétkor indult a külön bejáratú minibuszunk (mert bérelni is lehet ám őket) a kemping helyszínére, így még másfél óra utazás várt ránk. A bal leghátsó ülés jutott nekem, ahol táskákkal barikádoztam el magam, így mozogni nemigen tudtam. De kárpótolt, hogy a naplemente óráiban szeltük az országutat, így szép volt a látvány. Az utat egyedül az zavarta meg, hogy már majdnem kiértünk Chisinauból, amikor valaki felkiáltott: "where is Hossein?" Hát tényleg nem volt a buszban, a szakállas iráni srácot majdnem elhagytuk, de aztán utánunkjött és megvártuk az út szélén.
Gyönyörű pokol
Ugyebár benne volt a projektleírásban, hogy ezt a hétvégét egy folkfesztiválon fogjuk tölteni. Az első éjszakát még nem a kempingben töltöttük, hanem a közeli faluban, ahol egy adag trainee (köztük Csaba is, aki még a koliban volt szobatársam) lakott. Ez volt a fentebb említett Butuceni - itt kezdtek a dolgok rosszra fordulni... Először is kiderült, hogy a házban nincs víz, se fürdőszoba, se konyha, csak néhány szoba ágyakkal. Konyha kb. 50 m-re található a szállásadó néni házában, budi meg a hátsó kertben, ahol egy ló is legelt. Mindezt a helyet sötétben kellett felderítenünk. Mivel az alapból itt lakó kb. 8 emberhez még érkeztünk húszan, aludnunk a földön kellett, de legalább nekem jutott matrac. Nekünk azt mondta Daniela, hogy a néni tud rólunk, ehhez képest erősen meglepődött, amikor 15 embert talált a konyhájában :D Szerencsére köztünk volt Sebuhi (Azerbajdzsán), aki jobban tudott oroszul nálam, így nem nekem kellett kommunikálnom számára a helyzetet. Amúgy jól kezelte, hál' Istennek nem ránk volt kiakadva. Nem lett volna jó, ha kidob minket...bár sokat már nem rontott volna a helyzeten :D
Mivel ilyenek voltak a körülmények, nem csoda, hogy akiket itt szállásoltak el, eléggé ki voltak akadva, gyakorlatilag 10 napot töltöttek a civilizációval elzárva, és nem csináltak semmi értelmeset: főztek, filmet néztek és egymást hergelve panaszkodtak. Emellé felváltva meg is betegedtek... Amúgy amikor lementünk másnap a faluba vizet venni, látszott, hogy messze fejletlenebb hely Birnovánál, valószínűleg nem sok értelmes tevékenységet űznek az ott lakók, leszámítva persze az ivást. (De még a boruk is szörnyű, Piotrek vásárolt belőle és bizony én ilyen rosszat még nem ittam, különösen a fehér volt borzalmas...nem is volt átlátszó...íze nem volt, csak utóíze, de az kegyetlen bosszút állt az ízlelőbimbókon.) A bolt amúgy széles termékskálát vonultatott fel, az élelmiszer mellett papucsot, fazekat és egyéb háztartási cikkeket is árultak, és persze egyben kocsmaként is üzemelt.
Ha ezek után még nem lennétek meggyőződve annak jogosságáról, hogy romlott a hangulatom, kijátszom a jokeremet: parlagfű. Eddig sem Chisinauban, sem Birnovában nem jelentkezett semmi allergiás tünetem, szóval kifejezetten szerencsésnek éreztem magam, hogy eljöttem Magyarországról a főszezonban :) Viszont Butuceni környékén a mezőgazdaság is haldoklik, jóval elhanyagoltabb minden, ezért parlagfű (meg ki tudja még milyen gyom) is akad dögivel. Úgyhogy már aznap este elkezdett folyni az orrom és begyulladni a szemem, szóval ha még nem lett volna elég a diszkomfortból, ez tetézte és rányomta bélyegét az elkövetkező napokra.
Ja, amúgy majdnem elfelejtettem az enyhítő körülményt: Moldova egyik leggyönyörűbb tájáról beszélünk. Két, egymásba fonódó U betűt formázó "sziklahátság" [nem tudom máshogy megfogalmazni, de várom a megfejtéseket kommentek formájában :] található itt, az egyik tetején egy kolostorral, a völgyben pedig folyóval. A 45°-os, ill. sok helyen ennél is meredekebb sziklafal oldalában pedig elhagyott remetebarlangok találhatóak, innen néztük a fesztivál során a naplementét.
 |
| Szépnek szép... |
Ezért is neveztem ezt a helyet gyönyörű pokolnak, mert ahhoz képest, hogy mennyire szép, rettenetesen fejletlen még moldáv léptékben is, az elhanyagolt földeket jelző parlagfű pedig külön feketepont egy alapvetően mezőgazdaságból élő országban. Amúgy található itt a völgyben szálloda is, ahol viszont 50 € egy éjszaka, nem tudom, ki az, aki ezt megfizeti. Jó ötlet lenne a turizmus errefelé, csak ezt nem így kéne megvalósítani.
Festival Time!
 |
| A fesztivál helyszíne madártávlatból, naplementében |
 |
| Kempingplacc |
A zene igen autentikus volt, de két napnyi moldáv népzene azért meglehetősen egysíkúan hat. Este meglepően korán ért véget a koncert (szombaton 11-kor, vasárnap 9-kor), de a kempingben volt afterparty normál diszkózenével, benéztünk oda is. Összességében élvezhető dolog lett volna ez a fesztivál, viszont...
Csak a torka véres
A szervezés egyre inkább elkezdett kicsúszni az AIESEC-esek kezéből. Ennek a következő jelei mutatkoztak:
- fenti nénis sztori - miszerint nem szóltak neki, hogy hupsz, plusz 20 ember fog a házadban aludni, nekünk viszont azt mondta Daniela, hogy szólt
- szombat reggel senki se tudta, hogy hova kell menni a házból...néhányan elmentek a sátrakat felverni Daniela vezérletével, nekünk pedig mondták, hogy maradjunk, majd visszajönnek...
- Három órával később kiderült, hogy nem jönnek vissza. Az egyik srác beteg lett (most ő jött a sorban a Butuceniben lakók közül), Daniela mondta telefonon, hogy negyed óra múlva odajön. Két óra múlva sem jött.
- Végül elindultunk magunk a fesztiválra, Csaba elvileg tudta az utat. Úgy volt, hogy meg van beszélve, miszerint ingyen bemehetünk, de a főbejáratnál erről nem tudtak semmit. Ilyenkor a szokásos reakció: felhívni Danielát! Erre ő lecs*szte azt, aki felhívta, hogy nem azon a bejáraton kellett volna mennünk és amúgy is reggel kellett volna menni. (Állítólag valakinek mondta - hát mi erről nem tudtunk. Felhívott minket, hogy hol vagyunk egyáltalán, miért nem vagyunk ott? Nem.)
- Végül a mezőn keresztül bejutottunk, nem is volt kerítés, és senki nem ellenőrizte, hogy van-e karszalagunk. De ezt is magunknak kellett kitalálni, nem mondták meg, hogy menjünk a mezőn keresztül, hanem dekkoltunk egy órát a bejáratnál, mire önjelölt segítőink (Cristi bátyja és egy amerikai srác) kitalálták ezt nekünk. (Senki nem tudta, hogy a mezőn keresztül be lehet jutni, a szervezők meg nyilván nem mondták...)
A táborban a körülmények nem voltak ideálisak: a folyó túlpartján vertünk sátrat, ami 10 percre volt a tábortól (ha nem akarsz átgyalogolni a folyón), de legalább volt a közelben egy forrás, így bár mindenki átjárt rajtunk, de legalább közel volt a hideg ivóvíz :) Sátrat viszont nem sikerült annyit szerezni, ahányan vagyunk, így néhányan kint aludtak. Én pedig, mint kiderült, első éjjel random emberek sátrában, mert a sötétben nem tudtam, kihez mászok be, ők pedig azt mondták, menjek nyugodtan. Amúgy Piotrek barátai voltak, ezért volt a mieink mellett a sátruk. Csak reggel vettem észre, hogy nem is ismerem őket, de aztán bemutatkoztunk, én pedig hálálkodtam egy sort :D A kaját, mivel kikövetelték a többiek, biztosította az AIESEC, hoztak nekünk dolgokat a METRO-ból és tábortűznél főztek minimalista menüket. Néhány toi-toi volt a fesztiválon, bár jobban megérte elzarándokolni valamely bokorig, zuhanyként pedig a folyó+flakon kombó szolgált, én köszönöm, kihagytam. Elvégre a folyó után úgyis zuhanyozni kéne...
 |
| Autentikus falusi játszóház - a Chisinau felirat senkit ne tévesszen meg, sörmárka |
Végül aztán lecsillapodtak a kedélyek, mígnem vasárnap reggel 10-kor meetinget hívtak össze, ahol közölték: nem tudják, hétfőtől hol fogunk lakni, nincs szállás. Ekkorra Daniela már eltűnt, mivel megbetegedett, és a moldáv nemzeti szinttől jött egy Aba nevű nigériai srác (MCVP ICX - Bejövő Gyakornokokért Felelős Nemzeti Szintű Alelnök), ő kezdte meg a tűzoltást. Két lehetőséget ajánlott: vagy táborozunk további egy hetet, vagy fizetünk fejenként 50 €-t apartman bérlésére. Ez felkorbácsolta az indulatokat, mivel a hangos többség nem rajongott egyik ötletért sem. (Én személy szerint szívesen sátrazok, ld. vízitúra, de vadkemping jelleggel már kevésbé, parlagfüves környezetben meg aztán pláne.) Végül abban maradtunk, hogy az eredeti tervek szerint maradunk hétfőig a táborban, és mindent megtesznek, hogy szállást szerezzenek...
Úgyhogy a vasárnap hátralévő része stresszes hangulatban telt, hiszen kézzelfogható távolságba került a projekt bedőlése. Amúgy már sejteni lehetett mindezt, hiszen korábban senki nem mondott megnyugtató konkrét információt arról, hol fogunk lakni a fesztivál után - de vasárnapig senki nem mert szembenézni az igazsággal, mígnem aztán nem volt más választás. Többen tervezgetni kezdték, hogy mit fognak csinálni, ha nem lesz hova menni: nyaralás Odesszában, utazgatás a környékbeli országokban, hazautazás. Néhányan Csaba vezetésével el is mentek, hogy Chisinauban szállodában töltsék az éjszakát.
 |
| Rezesbanda |
 |
| Kecskeinvázió |
A rettegett hétfő
Korán kellett kelnünk, hogy aztán összepakoljunk és minibusszal visszautazzunk Chisinauba. A problémákat tetézte, hogy néhány ember cuccait, köztük Murat (Azerbajdzsán) egész táskáját ellopták az éjjel, mivel a sátorhiány miatt nem jutott mindenkinek hely, pláne nem a táskáknak. (Én előrelátó módon az értékeimet a hálózsákomban bedugtam a lábamhoz. Azt hittem, ez valami paranoid magyar reflex, de kiderült, hogy igazam volt...)
Az irodában pedig kezdetét vette a tétlen várakozás, miközben az AIESEC-esek igyekeztek kapcsolati tőkéjüket mozgósítani, hogy szállást találjanak nekünk. Természetesen mindenki rácuppant a laptopjára, behozandó a több napos lemaradást - engem például leginkább a Neptunos tárgyfelvétel motivált.
 |
| A minibuszra várva csövezünk az út mentén Lenkával |
 |
| Életkép az AIESEC irodából - közel 40 trainee és az összes cuccunk |
A "free food and accommodation" jegyében elvittek minket az AIESEC pénzén ebédelni, de előtte én már beszabadultam a szupermarketbe (ami a nemzeti ünnepen is nyitva volt, de "csak" 8-22 óráig), és vettem szezámmagos kenyeret párizsival, ami valószínűleg még sosem esett ilyen jól. Úgyhogy legalább ebédből kettő jutott erre a napra. (Mondjuk edzett vagyok, mert otthon nálunk egy ebéd kitesz két normál adagot...:P)
Aztán végül sikerült szállást találni tizünknek egy házban. Betereltek minket egy szobába, és kihirdették, hogy mi fogunk ott lakni, köztük Anna és Lenka. Chisinautól egy órányira ("Tényleg egy órányira? Az messze van!" "Akkor csak fél."), zuhany a kertben, internet nincs, vegyünk magunknak mobilnetet. Veszekedés lett a vége, mivel a trainee-k közül többen eléggé ki voltak már akadva és nem akartak újra kivonulni a "civilizációból", pláne, akiknek a faluban sem volt jó helyük. A trainee-k azt mondták, hogy borzalmas a szervezés, ezt Aba magára vette és elmondta, hogy nem értik az AIESEC-et se ők, se az otthoni AIESEC-jük. (Eddigre már kb. mindenki értesítette őket...amúgy ez elég gyakori, hogy bármilyen reklamációt a "this is Moldova Challenge" szlogennel vágnak le. Pedig elvileg a Moldova Challenge az, amit előzetesen leírtak nekünk, nem a random káosz.) Aztán lecsillapodtak a kedélyek, elkezdtünk pakolni, Anna pedig elment mobilnetért. Ekkor jött a hír - figyelem, újabb fordulat -, hogy mégsincs hol laknunk: a tulajdonosok, látva (?) az elégedetlen reakciókat, visszavonták a tízfős házat, nem mehetünk oda...
Az alábbi szám, melyre véletlenül akadtam a zenéim közt, találóan jellemzi a helyzetünket - "where you gonna sleep tonight?"
A durva az, hogy a videót posztoltam a trainee-k Facebook csoportjába és a főszervező Daniela is belájkolta...:D
Végül eljött az a pont, hogy felhívtam Cristit, hadd töltsem nála az éjszakát. Áldását adta rá, úgyhogy egy nyugtató sör után, melyet Julius (Észtország) és Katja (Lengyelország) társaságában fogyasztottam el, felugrottam a 126-os maxi-taxira és kimaxiztam magam Dumbravába, ahol lakik. Megnyugtató érzés volt, hogy van legalább ezt az éjszakát nyugodt körülmények közt tölthetem. Hatalmas szerencsém van, hogy ennyire fantasztikus Trainee Buddy-val áldott meg a sors (vagyis maga Daniela), aki törődik velem :)
Zöld Szentély
Megérkezésemet követően Cristiék megetettek és rendelkezésemre bocsátottak egy fotelágyat, melyen az éjszakát tölthetem. Az est fénypontja mégis az volt, amikor beszabadultam az európai színvonalnak tökéletesen megfelelő fürdőszobába. Angol WC; tükör, amiben rendesen meg tudok borotválkozni; kád zuhanyfüggönnyel és melegvíz - mind-mind egy külön kincs volt és a kincsesláda abban a félórában csak az enyém. Akkor már négy napja volt, hogy utoljára zuhanyoztam...minden percét élveztem ottlétemnek :)
 |
| Menekültszállás - ez már az ötödik hely volt, ahol aludtam ittlétem során |
A főnix feltámad
Aki látott már a laptopom, Brenda társaságában, tudja, hogy nem felhőtlen a viszonyunk, és ez a helyzet csak fokozódott, mivel a töltője a már megszokott kontakthibája mellé zárlatos is lett, így ha bedugtam, vagy nem töltött egyáltalán, vagy zizegő hangott ki, ami mellett egyszer még szikrázott és füstölt is, ami nem kicsit volt ijesztő. Na még az kell, hogy a laptopot se tudjam használni, vagy Chisinauban kelljen új töltőt vennem - gondoltam. Szerencsémre Cristi bátyja, Iacob, aki amúgy Franciaországban tanul és csak most, csak
- Tanulság N°1: lehet, hogy egyszerűbb a megoldás egy problémára, mint gondolnád. (Nem a töltő, csak a vezeték.)
- Tanulság N°2: óvatosabban kell összecsomagolni a töltő zsinórjait - mondjuk elég nagy igénybevételnek voltak kitéve az elmúlt években, ennél csak jobb dolguk lesz a jövőben.
- Tanulság N°3: elektronikus készülékeknél abajgatás helyett először vizuális obszervációval igyekezzetek megtalálni a probléma okát, biztonságosabb.
Brenda rajongóinak még egy adalék: tudjátok, van a monitor alján az a fura színes folt. Nos, mivel a hétvégén a bőröndben függőlegesen tároltam, a folt átfolyt a jobb oldalra. Most rendeltetésszerű használat mellett visszafolyóban van, épp a jobb alsó sarokban tart. Valami ilyesmi lehet a "vándorvese" nevű betegség...bírnám, ha erre is létezne valami banálisan egyszerű gyógyír :D
Végkifejlet
Miután felkeltem és megreggeliztem (Rántotta!!! A'la Cristi :), bementem az irodába. 11-re hívtak, de az elmúlt napok tendenciája alapján sejtettem, hogy ha egyre megyek csak be, azzal se maradok le semmiről, így is történt. Végül kiderült, hogy van egy 15 fős ház Chisinau külvárosában (zuhannyal, WC-vel, internet nélkül), ahova fejenként 10 euróért be lehet költöznünk. (Ezt már hétfőn is rebesgették, de hétfő éjjel még nem lehetett odamenni.) Eleinte nem voltam a kiválasztottak listáján (ezek nagyon random tudnak összeállítódni...), aztán mégis rákerültem, viszont Trine, a cuki szőke észt lány szintén be szeretett volna költözni a házba, mondván, neki fontosabb az internetnél és a zuhanynál, hogy a többiekkel együtt lehessen. Kiderült, hogy neki már van helye egy AIESEC-es srácnál, ezért nem költözhet át. Úgyhogy dilemmával szembesültem: elcseréljem a helyemet a 15 fős házban Trine összkomfortos, egyszemélyes szállására? Ha a nagy házba megyek, jobban tudok szocializálódni a többiekkel és a kihívás is nagyobb, ha egyedül lakom, akkor a kényelem mellett az internethez is jobban hozzáférek, így megrögzött olvasóim is jobban járnak. Emellett Trinének is teszek egy szívességet. Végül utóbbi mellett döntöttem, így Trine jön nekem egy sörrel.
Vajon jól tettem vagy sem? Most Te is kifejtheted álláspontod a jobb oldali sávban található szavazás segítségével! Ennyire még sosem volt interaktív a blog, élj a lehetőséggel!
 |
| Mielőtt ítélkeznél, tekintsd meg az új szobámat :) |
Happy End
Jelenleg tehát úgy tűnik, megvan a végleges szállásom. A házigazdám Alex, az MCVP ER (Külső Kapcsolatokért Felelős Nemzeti Szintű Alelnök), aki a szüleivel és cuki barátnőjével, Eugeniával lakik Chisinau déli, Botanica nevű városrészében. A lakás a nyolcadikon van, és bár kívülről a ház nem valami esztétikus, a lakás teljesen fel van újítva, minden igényemnek megfelel, már-már olyannyira, hogy itt akár laknék is konstansan. Ez az első hely, amit látok Moldovában, ahol a WC papírt NEM gyűjtik kis kosárkában, hanem egyszerűen belehajítják a csészébe! (Alex szerint hülye szokás, nem tömődik el a vezeték, az emberek csak félnek.) És hogy mik történtek velem, mióta itt vagyok?
Az majd a következő bejegyzésből derül ki...ennyi volt a móka mára, tessék felállni a géptől és kicsit kinyújtóztatni az elgémberedett végtagokat! A felhasználóbarátság jegyében íme a követendő mozdulatsor:
- 5 karkörzés előre
- 5 karkörzés hátra
- 3-3 törzsfordítás balra és jobbra
- 3-3 fejkörzés balra és jobbra
- szavazás! :)
 |
| Eugenia, Alex és én |
A következő rész tartalmából
- Vad éjjeli száguldás
- Még egy meeting
- Random komolyzene
- Tenger gyümölcsei és barnasör
No comments:
Post a Comment