Egy haszontalan nap

A mai nap viszonylag hasztalanul telt, ugyanis kezdenek a szervezés hiányosságai felszínre kerülni - falura csak holnap megyünk. De legalább felhasználtam a szabadidőt arra, hogy rendezzem és feltöltsem a képeimet, így létrehoztam két új tematikus albumot: az egyikben a városnézések során készült képeket, a másikban pedig a közlekedéssel kapcsolatosakat gyűjtöttem össze. Egy kis ízelítő:

Posztomban beszámolok arról, hogyan ne szervezzetek AIESEC projektet, leírom a mai nap említésre még épp méltó eseményeit, és a végén a frissen beindult közös blogra is elkalauzollak benneteket. Jó szórakozást!

Szervezők hadilábon

Először úgy volt, hogy ma reggel 9-től délután négyig City Quest lesz (valamilyen csapatverseny a városban vagy ilyesmi), ez egy az egyben elmaradt. Utána azt írták a Facebook csoportunkban, hogy délután egyre idejön Daniela, a főszervező, és kihirdeti, ki melyik faluba megy. No, ebből az lett, hogy kora délután elkezdtek szállingózni az infók, és 3-4 csapat tényleg megtudta, hova megy. Viszont 21-en maradtunk, akik egész délután várakoztunk, aztán öt felé kiderült, hogy ma már nem megyünk sehova, még egy éjszakát a koliban töltünk. Állítólag bizonyos falvak visszamondták, de ne aggódjunk, holnapra lesz helyünk, megoldják. Sajnos Daniela, a főszervező nem került elő, az itt sürgő-forgó AIESEC tagok pedig csak részinformációkat tudnak. Az egészben az a bosszantó, hogy...

• ha tegnap tudom, hogy ma nem csinálok semmit, elmentem volna a party-ra tegnap és nem antiszockodom...de mivel úgy volt, hogy ma egész nap program van + utazunk, inkább posztoltam, pakoltam, aludtam. (Ebben a sorrendben.)
• ha délelőtt tudjuk, hogy ma itt alszunk, nem pakolom össze menetkészre a bőröndöt, nem viszem le a matracot a néninek, hogy visszakérjem később, nem kérem ki a Túró Rudit a hűtőből (mondjuk nem probléma, most csak huszonpár fokok vannak, egy éjszakát kibír a jégakku társaságában) stb.

Én továbbra is rendíthetetlen nyugalommal tűröm az eseményeket, ld. a mottómat jobbra felül, de a társaságon kezd az elégedetlenség úrrá lenni, leginkább az veri ki a biztosítékot, hogy a beígért ingyen kaja nem annyira teljesül. (De azért néha igen, mert elmennek bevásárolni, de nekünk kéne főzni. Ez néha meg is valósul.) Emellett a legnagyobb hiba, amit a szervezők elkövetnek, hogy késve vagy egyáltalán nem kommunikálják, mi a helyzet, ilyenkor pedig nyilván alternatív magyarázatokat keresnek az emberek és elindulnak a pletykák, találgatások. Megírtam Danielának is, hogy - miként a saját bőrömön is tapasztaltam AIESEC karrierem során - ez így veszélyes, figyeljenek a kommunikációra jobban. (Minden a kommunikációm múlik, mint szoktam mondani :) Természetesen megértem, nyilván elég stresszes neki és a csapatnak most ez az egész, de egyrészt ők vállalták magukat túl 44 emberrel (mert az AIESEC International ezt nyomatja - ahogy Tatjana, az AIESEC elnöke fogalmazott, "egy bizonyos mennyiség alatt nem beszélhetünk minőségről" - ugye mindenki érzi, hogy ez a mondat nonszensz?), másrészt én hiába próbálom időnként védeni a becsületüket, ha nincs kézzelfogható érvem hozzá, mert nem kapunk információkat.

Mai ténykedésem

• Egész délelőtt a magammal hozott oroszfüzetet olvasgattam, hogy kicsit felfrissítsem a korábbi posztban említett módon megkopott tudásomat. 
• Vettem ebédet magamnak a szupermarketben, illetve a kifogyott vízkészleteket is feltöltöttem (a csapvizet igyekszünk kerülni). Emellett életem legnagyobb energiabefektetéssel előállított kávéját is megittam: külön szobákból kellett forralót, bögrét és kávét vadásznom, utána cukrot szereznem egy csomóra kötött nejlonzsákból, amin belül volt még egy csomóra kötött nejlonzsák, majd pedig visszarohanni abba a szobába, ahol már forrt a víz, természetesen a forraló fogantyújával együtt. Még jó, hogy ízlett a kávé, bár el nem tudom képzelni, hogy ennyi küzdelem után elégedetlen lettem volna vele.
• Elmentem Csabával a közeli piacra szőlőt venni. Jobb híján a forralóban maradt forralt vízzel mostam meg, vicces volt betunkolni a szőlőfürtöt, aztán megrázni a forralót, majd kihalászni a szőlőfürtöt :)
• Kivittük az összegyűlt szemetet a közeli gyűjtőplaccra, ahol legnagyobb meglepetésünkre szelektív gyűjtő is volt, egy nagy sárga ketrecbe kellett a PET palackokat dobálni. És ha a szemét kidobásában megfárad az ember, egy kényelmes kanapéra is leülhet :)
• Vacsorára végül is bevásároltak az AIESEC-esek, a többiek pedig főztek, így egy héjában főtt krumplit, rizst, hagymát és olajos halat tartalmazó vegyestálat ettem. Utóbbival már rég találkoztam, így egész örültem neki :)

Összkomfortos hulladékgyűjtő sziget kukázó nénivel, kanapéval és hátul szelektív ketreccel

Hírek a falvakból

Az egész itt maradt csoport tűkön ülve várta az SMS-eket, telefonokat a falvakból, és vacsora közben meg is jöttek az elsők. Az egyik észt lány, aki egy pici ágyon osztozik egy társával, nem létező zuhanyról számolt be, az osztrák srác szerint a koli WC-je tízszer jobb volt, míg Thomas, a finn srác üdítő kivételként azt írta, okés helyre került. Kínunkban hatalmasakat röhögtünk, ahogy egyre jöttek a sokkoló infók, tisztára mint egy választás éjszakáján. Úgy döntöttünk, bort iszunk az utolsó esténken, amit a civilizációban töltünk. Talán nem is olyan nagy baj, hogy csak holnap megyünk...drukkoljatok! :)
Update: Daniela esti levele, miszerint minden rendben lesz (talán az én levelem is szerepet játszott a megszületésében...), lehűtötte a kedélyeket, és az ittlévők többsége pozitívan tekint immár az elkövetkező időszakra. Ígértek nekünk zuhanyt és WC-t, ezzel le lehet venni a lábunkról, valamint a kaját is kifizetik :)

challenge.md

A végére egy jó hír, miszerint elindult a projekt közös, angol nyelvű blogja, így aki nem bír betelni az enyémmel, és a többiek posztjait is olvasgatni szeretné, ki ne hagyja :) Barbora feltöltötte rá a közös ismeretterjesztő cikkünket Chisinau tömegközlekedéséről, just enjoy...

És ne feledjétek: továbbra is nagyon örülök a kommentjeiteknek, sok erőt adnak az ittléthez! :)