Chisinaui mindennapok

Először is tisztelt olvasóközönségem elnézést kérem, amiért a blogírás nem a várt lendülettel alakul, mivel idő, energia és tűrhető sebességű internet híján vagyok. Szerencsére a mai esős vasárnap délutánon lehetőségem nyílt kicsit behozni a lemaradást, és egyben felturbózni a blogot :)

Remélem, örömötök lelitek az olvasásában (vagy legalább kárörömötök :P) – szeretnélek titeket buzdítani a kommentelésre!

A mai posztban összefoglalom az eddig történteket, a  végén pedig néhány exkluzív képeket is publikálok a zuhanyzóról :)

Helyzetkép

Tegnapra elvileg az összes trainee megérkezett, 44 lett a végső létszám, néhányan elhulltanak a hosszú harc alatt. (Vízumproblémák, túl drága repjegy stb. miatt.) Érdekes módon csak Ázsiából és Európából érkeztek gyakornokok. Találjátok ki, honnan vannak a legtöbben…nem fogjátok elhinni: Észtországból! Négyen, egy fiú és három lány. Előbbi a szobatársam lett, így már hárman vagyunk a lenyűgöző 83-asban. Még mindig elit szobának számítunk, mert nem öten alszunk itt és mert van netünk, ami az ablakon át jön az utcáról. (Igen, Chisinauban van ingyen wifi!)
A nemzeteket tekintve az észtek mögött mi, lengyel barátaink, Kína és Azerbajdzsán vagyunk 3-3 delegálttal, emellett a következő nemzetiségek vannak még köztünk: osztrák, német, szlovák, cseh, román, portugál, olasz, finn, bolgár, ukrán, szerb, török, indonéz, japán, taiwani, iráni. (Remélem, senkit nem hagytam ki.) A román srác annyira nem “challenge”-elte magát, tekintve, hogy beszéli a nyelvet…

Ezek volnánk mi

Többen tudjátok, hogy az észt kultúra/nyelv közel áll hozzám, úgyhogy az észt srácot, Juliust, aki majdnem olyan magas, mint én, és még inkább magának való (pl. az imént Facebook chaten írt nekem a szomszéd ágyról :), rögtön letámadtam a kedvenc észt mondatommal: “Lähme köige paremasse körtsi!” Hatalmas sikerélményt jelentett, hogy értette, kaptam egy pacsit :D (Nyilván azért, mert a mondat jelentése “menjünk a legjobb kocsmába”. Sajnos aztán nem mentünk.)

Az emberek nagyjából lelkesek, kicsit néha negatívan állnak a szervezéshez. A kolit már megszoktuk, a “zuhany” kihagyhatatlan belső poén lett, néhányan hiányolják a “free food”-ot, mert azt kommunikálták nekik, hogy lesz. Én sejtettem, hogy ezen a héten még nem annyira :S Egyébként nyomokban előfordul az ingyen ebéd, mert több napon is megtörtént, hogy elmentek az AIESEC-esek bevásárolni és hoztak alapanyagot főzéshez, az olasz srác szardíniás spagettit, az iráni pedig olajban kisütőtt krumplipürére hasonlító dolgot készített paprikasalátával (utóbbiból ettem is), de ma már senkinek nem volt kedve bevásárolni menni és főzni. Azért az a tendencia érezhető, hogy akik AIESEC tagok (voltak), lelkesebbek, jobban megvan bennük a szándék, hogy a pozitívumokat lássák a dolgokban, nem húzzák a szájukat annyira. Összességében egyébként pozitív a hangulat, az emberek barátságosak, nyitottak – hiszen különben nem lennének itt :) Egyelőre kicsit nehezen szövődnek a kapcsolatok, valószínűleg azért, mert túl sokan vagyunk, túl nagy a választék. Jövő héten a falvakban már kisebb csoportokban leszünk, ott bizonyára erősebb kötelékek fognak kovácsolódni. Amit még fontos megemlíteni, hogy szemben a BEST-es programmal, amin voltam, nincs az az erőltetett bulizás, hogy minden este kb. kötelező hajnalig mulatni; mindenki azt csinálhat, amit szeretne. Mondjuk ma az egyik überlelkes bolgár lány, Tedy kicsit agresszívan kötötte a lelkére mindenkinek, hogy menjen a karaoke party-ra, szóval nem tudom, mit fogok kapni, hogy végül nem mentem...:S

Megemlíteném még a legkedvesebb közös szokásunkat: a reggeli induláskor a koli előtt találkozunk, és a legtöbbet későt díszsorfallal és tapsviharral fogadjuk, amikor végre kijön :D Nem, bármennyire is azt hiszitek, egyszer sem én voltam az :P

Az első hét programjai

Nézzük, miket csináltunk eddig: csütörtökön a többség uszodába ment, sokakat a zuhanyozás lehetősége csábított oda. Engem viszont Cristi, imádott Trainee Buddy-m vett kezelésbe, és elmentünk a városba a barátjával, Iunoccal, valamint az egyik cseh lánnyal, aki Vendula névre hallgat és elég színes egyéniség – legalábbis külsőleg. A szupermarket meglátogatását követően egy központi park padján fogyasztottuk el zsákmányunkat, majd elmentünk fürdőnadrágot venni a srácnak a helyi piacra. Ezt követően a néprajzi múzeum felé vettük az irányt, ami a mamutcsontváztól a népviseletekig dolgozza fel az ország múltját. Utána egy újabb parkba mentünk, ezúttal egy tó partjára. Este pedig salsa party-ra mentünk egy klubba. Eleinte nem voltam oda a dologért, mert nem tudok salsázni és a latin zenéért sem rajongok, de aztán fokozatosan átment egy “normál” party-ba az este, így végül kettőig táncoltunk.

Péntek reggel kimentünk Cristivel a másik istápoltjáért, Camilláért a reptérre, aki Kínából érkezett, és a japán Daysukét is elhoztuk, ha már arra jártunk. (Cristi Camillát a lányának, engem a fiának hív, szóval most először az éleben van testvérem :) Ezt követően újabb városi program következett, meglátogattuk a már Tündi blogjából ismert bevásárlóközpontot, a Mall Dovát – szerintem epic szóvicc :) Meg kell hogy mondjam, a magyar plázák között is a felső harmadba tartozna, igen szépen van kialakítva. Utána megint egy parkba mentünk - jó a felhozatal belőlük, és elég sok ember mászkál bennük szabadidejét töltve, ami igen hangulatos. Este már nem mindenkinek volt kedve elmenni, úgyhogy páran megittunk egy ízletes moldáv bort az egyik szobában. Miként minden este, ez is úgy végződött, hogy blogot akartam írni, de aztán beletört a bicskám a feladatba, mert az ágyam olyan kényelmetlen, hogy az alvás még megy rajta, de az álmosan gépezés már nem…

A híres Mall Dova

Chisinau Airport

Óriáskerék - csak 8 lej!

Látkép az óriáskerékről

Szombaton sor került az első tréningünkre, délután a többiek parkolni mentek (mármint parkba), de Cristi ezúttal is kiragadott a nyájból, ugyanis Camillát és engem meghívott a családjához ebédre :) Chisinau “agglomerációjában” laknak (itt nem használják ezt a szót…még), egy nemrég épült családi házban, ami Magyarországon is megállná a helyét. Természetesen rengeteg étel és ital várt ránk: töltött paprika, túrós pite, házi bor és meggybor, valamint némi édesség. A család, különösen Cristi mamája nagyon vendégszerető, úgyhogy igazi win-win szituáció alakult ki: mi le voltunk kötelezve, hogy meghívtak, ők pedig annak örültek, hogy elmentünk :) Cristi körbevezetett minket a házban a kétszintes pincétől a padlásig, valamint a kertben, ahol a legtöbb zöldség és gyümölcs megterem. (Állat nincs.) Leginkább Camillának volt kulturális sokk mindez, ugyanis a 17 milliós Pekingben nőtt fel, és még korábban nem járt külföldön, így a gyümölcsfák és palánták látványa felért számára a csodával :D Le is fotózta őket egytől egyig. Nagyon lelkes és cuki a leányzó, de egy idő után azért már fárasztó… Majdnem este kilenc volt, mire eljöttünk, és a koliba visszaérve még várt rám egy feladat, ugyanis blogposztot kellett írnunk a közös blogra a cseh Barborával a tömegközlekedésről. Amikor mindenkinek választania kellett témát, amiről ír, biztonságban éreztem magam az ötletemmel, erre nem elhappolta…? Úgyhogy betársultam hozzá, így járt. Ő nem közlekedésmérnök, de azt mondta, a koli után ez számára a második legsokkolóbb élmény az országban. Ez van, ha valaki Csehországban nő fel, nem lát elég szakadt járműveket :P A végül két óra alatt elkészített cikkünket még nem töltötték fel, mert próbaüzem volt, de amint kész lesz, természetesen megosztom veletek is :)

Sajnos az éjszakám nem telt jól, mivel belealudtam a képfeltöltésbe, és amikor hajnali négykor felébredtem, nem volt meg a szemüvegem. Nem lett meg, pedig kerestem egy csomót az éjjeliszekrényen, az ágyban, mellette, mögötte…na mit hagytam ki? Alatta…reggel Julius találta meg nekem. Elvesztés szempontjából a szemüveg aljas tárgy, hiszen pont az az érzékszerved nem működik rendesen, amivel keresnéd. Jobb híján sötétben tapogatóztam, amivel sikerült kicsit megritkítani a pókhálók alkotta dzsungelt az ágy mögött. A hab a tortán, hogy a keresés áldozatául esett a Cristitől kölcsönbe kapott bögrém, melyet sikerrel lelöktem az éjjeliszekrény sarkáról.
R. I. P.

Most pedig a beígért exkluzív képek:

Így néz ki most a szobánk

Lavuare - Fürdőhelyiség

A Lavuare főszereplői - kivágott oldalú PET-palack és padlóelfolyó 

És végül a WC - jó étvágyat! ;P