A Függetlenség Napja

A nap, amikor projektünk függetlenítette magát a realitás unalmas talajától; a nap, amikor többen függetlenítették magukat a projekttől; a nap, amikor Brenda (a laptopom) töltője majdnem függetlenítette magát az élettől...Moldova 21. születésnapja. (Már Amerikában is ihat alkoholt...) Boldog születésnapot Moldova! :)

A Google kezdőlapja augusztus 27-én Moldovában

Mérsékelten izgalmas Függetlenség-napi életkép Chisinau főteréről

"Valóban 21 év függetlenség?" - bárki ideírhatta gondolatait

Maratoni posztomat csak erős idegzetűeknek ajánlom, mivel Birnova derűs nyugalma után rendkívül kalandos hétvégén vagyok túl... Hogy végül minden jóra fordul-e, vagy a pusztulás mocsarába fullad a Moldova Challenge, csak a leglelkesebb olvasók tudhatják meg, akik elküzdik magukat a végéig...

A kilencedik napon - Birnova Live

Vajon hogy haladunk a projekttel? Miket lattunk, hallottunk es csinaltunk az elmult napokban eme eszak-moldav falucskaban? Vajon el birjuk viselni egymast Theklaval vagy mar egymas agyara megyunk? 

A mai posztban egy kis csokrot allitottam ossze a fenti temakbol...

A falu, ahol élünk

Csütörtök óta nem igazán volt internetünk, ezért sem állt módomban aktívan tudósítani az eseményekről, de az ínyencek észrevehették, hogy a challenge.md-n még sikerült két posztot elhelyeznem a krach beállta előtt, illetve olvasgathatták a többiek irományait a többi faluból.

Mindenesetre jelentem, sikeresen elkészült projektünk 1. feladata, a térkép elkészült! Igyekeztünk rajta minden fontos helyi létesítményt feltüntetni, a maradék helyeket pedig hangulatfestő képekkel kitölteni.

A folytatásban beszámolok nem mindennapi mindennapjainkról…

Megj.: a poszt eredetileg meg szombat este keletkezett.

Falun

Először is elnézést, ha az előző bejegyzés kicsit borús hangulatúra sikeredett, de csakis az akkori realitást volt hivatott tükrözni. Még aznap este megnyugtatott mindenkit Daniela levele, aztán kedden legtöbbünk “behívót kapott”, miként én is – az egyik lány mondta, hogy egyre az AIESEC irodánál kell lennem. Természetesen sikerült elkésni, mert későn reggeliztünk, aztán még bekísértem az aranyos észt és a rekedt hangú (de azért szintén aranyos) lengyel lányt a postára, mert ők nem tudták, hol van. De akinek olyan Buddy-ja van, mint nekem, már tud mindent :) Az irodánál egy lány várt minket, aki elkísért az Autogara de Nordra (buszállomás), ahol felrakott minket egy távolsági kisbuszra. Meg kell említsem, hogy nagyon korrektek voltak, mert kifizették az utat és a majdani visszaútra is adtak pénzt.

Útközben, amikor nem épp aludtam vagy zenét hallgattam, egy moldáv sráccal beszélgettem, aki Milánóban él hat éve és tudott angolul. Bő négy óra zötykölődés után érkeztünk meg Oknicába, ami Moldova legészakibb városa. Innen még kb. tizenpár percre található a mi falunk, mely tíz napig szolgál otthonunkul :)

A posztban beszámolok a helyről, ahol lakunk, a csapatról, valamint első napunkról…

Megjegyzes: profik konnyen kiszurhattak, hogy ez a poszt nem mai - nos igen, meg mult szerda este irtam, csak az internet hianya miatt mostanra sikerult feltoltenem - de ez szamotokra mit sem von le az ertekebol, hiszen nektek ugyis uj, es ugyse tudjatok, mi tortent azota...mindenesetre igyekszem utolerni magam es hamarosan jon a kovetkezo is!

Egy haszontalan nap

A mai nap viszonylag hasztalanul telt, ugyanis kezdenek a szervezés hiányosságai felszínre kerülni - falura csak holnap megyünk. De legalább felhasználtam a szabadidőt arra, hogy rendezzem és feltöltsem a képeimet, így létrehoztam két új tematikus albumot: az egyikben a városnézések során készült képeket, a másikban pedig a közlekedéssel kapcsolatosakat gyűjtöttem össze. Egy kis ízelítő:

Posztomban beszámolok arról, hogyan ne szervezzetek AIESEC projektet, leírom a mai nap említésre még épp méltó eseményeit, és a végén a frissen beindult közös blogra is elkalauzollak benneteket. Jó szórakozást!

A Moldova Challenge felfedi magát

Sokan kérdezgettetek, hogy pontosan mit is fogunk a falvakban csinálni. Nos, szombaton eljött a hétvége, és a felkészítő hétvége keretében ezt is megtudtuk...

Chisinaui mindennapok

Először is tisztelt olvasóközönségem elnézést kérem, amiért a blogírás nem a várt lendülettel alakul, mivel idő, energia és tűrhető sebességű internet híján vagyok. Szerencsére a mai esős vasárnap délutánon lehetőségem nyílt kicsit behozni a lemaradást, és egyben felturbózni a blogot :)

Remélem, örömötök lelitek az olvasásában (vagy legalább kárörömötök :P) – szeretnélek titeket buzdítani a kommentelésre!

A mai posztban összefoglalom az eddig történteket, a  végén pedig néhány exkluzív képeket is publikálok a zuhanyzóról :)

Első benyomások

Kezdjük a legdurvábbal: a kollégium

Nos, mindenki számára ez okozta a legnagyobb sokkot. Amikor megérkeztünk, egy órát kellett várnunk, mert a reggeli néni csak veszekedni volt hajlandó az AIESEC-esekkel, beengedni minket nem, arra csak a reggel kilenctől szolgálatot teljesítő néni volt felhatalmazva. Úgyhogy csodálhattuk egy órán át a kolit: kívülről egy elég lepukkant épületről van szó - és belülről sem különb.

Utunk

Apu! Kezdődik!

Miután hétfő este a 3. Farewell Party-mat is megtartottuk, egy kevés alvással és sok stresszel töltött éjszakát követően hajnali ötkor eljött az idő az indulásra. Apukám vállalta a nemes feladatot, hogy kivigyen a pályaudvarra, és már előző éjjel gondosan kiállt a garázsból Hildával (aki nem tudná, az autónkról van szó :) Na vajon beindult??

Valószínűleg nem tettem volna fel ezt a költői kérdést, ha igen volna a válasz...

Szerencsére volt B terv, anyukám riasztotta a kolléganőjét, aki Suzuki Ignisével perceken belül a helyszínen termett. A rohanó idővel vívott játszmánk még mindig nyerésre állt, de azért Apukám volt olyan proaktív, hogy a vezetés jogát magához ragadta. Innentől 15 rettegéssel teli perc következett, mivel úgy vezetett, mint Hamilton, ha Massát lát. De legalább kiértünk...