Alig több mint 48 órám maradt hátra (Moldovában), a trainee-állomány erősen megcsappant és számomra is közeleg a búcsú pillanata. Mivel töltöttem az elmúlt napokat? Milyen volt az AIESEC-es konferencia? Elkéstem-e a középsulis prezentációról? Vár-e rám újabb költözés? Felszabadulásként vagy veszteségként fogom megélni a távozást?
Bár ez még nem az utolsó poszt, valószínűleg az utolsó olyan, amiben "akciókról" írok, így érdemes belevizslatni, már csak azért is, mert bizton állíthatom: ittlétem legjobb időszaka van a hátam mögött :)
Bár ez még nem az utolsó poszt, valószínűleg az utolsó olyan, amiben "akciókról" írok, így érdemes belevizslatni, már csak azért is, mert bizton állíthatom: ittlétem legjobb időszaka van a hátam mögött :)
International Train the Trainers Seminar
Figyelem! Mivel a legtöbb olvasóm eleve AIESEC-es, a konferenciáról való beszámolóban a zsargont benne hagytam. Ettől függetlenül ajánlom nem AIESEC-esek figyelmébe is, igyekeztem érthetően írni :)
Ha valaki azt hitte, hogy most az egyszer a moldávok megtanulnak szervezni, az bizony téved: a 150 fősnek beharangozott Train the Trainers egy 30 fős táborként manifesztálódott. De ez mit sem von le az értékéből :) Az International jelző passzol, hiszen a faci(litátoro)k Moldován kívül Oroszországból, Romániából és Angliából jöttek, a chair a már korábban megismert Brett volt Kanadából (jelenleg a kazah AIESEC elnöke), a delegáltak közt pedig ott voltunk mi, trainee-k kb. tízen, így több mint 10 különböző ország reprezentálta magát.
Az egésznek egyedi volt egy egyedi hangulata, ami leginkább az AIESEC BME táboraira emlékeztetett, így már az elejétől kellemesen éreztem magam. Emellett az általános AIESEC konferenciahangulat is megvolt, így számos régi ('10/11-es) otthoni konferencia emléke idéződött fel bennem. (Nagyon jó volt végiggondolni, hogy mennyi kellemes emléket őrzök mennyi emberrel, már csak ezért is megérte AIESEC-eznem két és fél évet.) És mivel jórészt kisebb csoportokban dolgoztunk, jobban meg tudtuk ismerni egymást. Ami azonban a legesleginkább egyedivé tette az egész konferenciát, az...
Ahogy már Facebookon is posztoltam, a BCE a kalapjára tűzheti a Boat Campjét, ugyanis íme az igazi Boat Camp:
Stílszerűen a tábor zenéje is arról szólt, hogy hajón vagyunk...
A "konferencia"
Ha valaki azt hitte, hogy most az egyszer a moldávok megtanulnak szervezni, az bizony téved: a 150 fősnek beharangozott Train the Trainers egy 30 fős táborként manifesztálódott. De ez mit sem von le az értékéből :) Az International jelző passzol, hiszen a faci(litátoro)k Moldován kívül Oroszországból, Romániából és Angliából jöttek, a chair a már korábban megismert Brett volt Kanadából (jelenleg a kazah AIESEC elnöke), a delegáltak közt pedig ott voltunk mi, trainee-k kb. tízen, így több mint 10 különböző ország reprezentálta magát.
Az egésznek egyedi volt egy egyedi hangulata, ami leginkább az AIESEC BME táboraira emlékeztetett, így már az elejétől kellemesen éreztem magam. Emellett az általános AIESEC konferenciahangulat is megvolt, így számos régi ('10/11-es) otthoni konferencia emléke idéződött fel bennem. (Nagyon jó volt végiggondolni, hogy mennyi kellemes emléket őrzök mennyi emberrel, már csak ezért is megérte AIESEC-eznem két és fél évet.) És mivel jórészt kisebb csoportokban dolgoztunk, jobban meg tudtuk ismerni egymást. Ami azonban a legesleginkább egyedivé tette az egész konferenciát, az...
A helyszín
Ahogy már Facebookon is posztoltam, a BCE a kalapjára tűzheti a Boat Campjét, ugyanis íme az igazi Boat Camp:
 |
| AIESEC konferencia egy hajón :D Amúgy ki volt kötve, leszámítva a vasárnap kora délutánt, amikor a tetőt kiadták egy lagzira... |
Stílszerűen a tábor zenéje is arról szólt, hogy hajón vagyunk...
A bevett moldáv szokástól eltérően volt rendes WC és zuhanyzó is, és elvileg valakinek meleg vizet is sikerült csiholnia, de mire ez kiderült, elromlott a bojler. A kétfős kabinok szűkösek voltak, de pont akkorák, amekkora egy AIESEC konferenciára kell, ilyenkor úgyis csak hálni jár belénk a lélek az ember a szobájába.
És most jön a lényeg: szerencsére a tartalmat nem nagyon érintette, hogy nem özönlött a nép a konferenciára, sőt, jót is tett neki, mert így sokkal interaktívabb volt az egész. A facik, különösen a román lány, akivel kölcsönösen jó benyomást tettünk egymásra*, felkészültek és inspirálóak voltak. Ugyan a tanultak nagy része számomra nem volt újdonság, de jó volt ezt a tudást egy helyen, ömlesztve újból meghallgatni. Ráadásul élvezni kezdtem, hogy kb. mindenhez hozzá tudok szólni és tudok újat mondani a többieknek, így vasárnapra már néha úgy éreztem, én is átmentem faciba :) Szerencsére nem az okoskodó, hanem az okos jelzőt érdemeltem ki, így valószínűleg értelmesnek találták a meglátásaimat az emberek :D
*Rossz az, aki rosszra gondol...
 |
| Piotrek, a szobatársam és Daniela, aki csak benézett |
A tartalom
És most jön a lényeg: szerencsére a tartalmat nem nagyon érintette, hogy nem özönlött a nép a konferenciára, sőt, jót is tett neki, mert így sokkal interaktívabb volt az egész. A facik, különösen a román lány, akivel kölcsönösen jó benyomást tettünk egymásra*, felkészültek és inspirálóak voltak. Ugyan a tanultak nagy része számomra nem volt újdonság, de jó volt ezt a tudást egy helyen, ömlesztve újból meghallgatni. Ráadásul élvezni kezdtem, hogy kb. mindenhez hozzá tudok szólni és tudok újat mondani a többieknek, így vasárnapra már néha úgy éreztem, én is átmentem faciba :) Szerencsére nem az okoskodó, hanem az okos jelzőt érdemeltem ki, így valószínűleg értelmesnek találták a meglátásaimat az emberek :D
*Rossz az, aki rosszra gondol...
A sok elméleti tudás mellett (amit azért igyekeztek interaktív formában átadni) voltak gyakorlati feladatok is, mindez az utolsó nap csúcsosodott ki, amikor egy saját konferenciát kellett összeállítani (programokkal, mindennel) és rövidítve, 3 órában szimulálni. Mivel nekem volt a legnagyobb tapasztalatom + szórakoztatónak is találtak, én érdemeltem ki a chair szerepét :)
Azért nem egyszerű nemzetközi csapatban dolgozni, pláne úgy, hogy a legtöbb embernek jóval kevesebb AIESEC tapasztalata van vagy épp semennyi sincs, a moldáv delegáltak között pedig volt, aki angolul nem tudott eléggé. (Ő végül románul szimulált, mi pedig jobb híján a testbeszédére adtunk feedbacket.) A nem AIESEC-es trainee-k közül néhányat "Advanced" trackre raktak, na ez speciel hiba volt, mert nem annyira vették komolyan. De a moldáv AIESEC-eseknek is van hova fejlődniük, például az a lány, akit Agenda Managerré nevezte ki magát, az egyik legrugalmatlanabb embernek bizonyult, akivel valaha dolgoztam, fűszerezve azzal, hogy folyton elveszik a részletekben és rá is stresszel mindenre. Szóval őt igyekeztem kerülni, és inkább egyedül kidolgozni a saját feladataimat, mert nem láttam rá lehetőséget, hogy ilyen rövid idő alatt és "éles" helyzetben "megneveljem".
Nem maradhat esemény Global Village nélkül...nos, már nagyon leapadtak a készletek, a képek, zászló (újabb hálálkodás Enikőnek a kölcsönzésért) mellett csak két deci pálinkám maradt, amit elvihettem. Úgyhogy - minő meglepetés :P - kreatívan oldottam meg a kóstoltatást: a kapott időkeretben a videó levetítése mellett egy Hungary Quizt csináltam, és a legjobb eredményt elérők nyertek jogot a pálinka megkóstolására.
A győztes - mily meglepő - Piotrek lett ("Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki"), amúgy lesújtó eredmények születtek, egyedül Brett tudott olyan híres magyart említeni, aki nem szerepelt a videóban, Liszt Ferencet és Szabó Istvánt. (Először csak azt írta a papírra, hogy Szabó, erre mondtam neki némileg túlozva, hogy minden ötödik magyart így hívnak, aztán mondta, hogy Szabó István.) Emellett Győrt is a híres magyarok listájára írta :) Piotrek is megküzdött az egészségedre leírásával, így meg kellett tanítanom neki, mi a különbség az egészségedre és az egér s*gge között :D Azeri barátunk egyetlen értékelhető pontja az volt, hogy magyar szavakként leírta az almát, a baklavát meg még valamit, ami az ő nyelvükön is ugyanúgy van :)
Összességében elmondhatom, hogy végig remekül éreztem magam a konferencián, az időközben elveszett jegyzettömböm megkerült a faciszoba káoszából, és a hajóskapitány se dobott bele a vízbe. Emellett azon is elgondolkodtam, hogyan hasznosíthatnám az itt tovább csiszolt prezentációs skilljeimet, és vannak ötleteim, de ez hadd maradjon titok...
Mindenesetre összegyűjtöttem néhány kiemelt tanulságot, jótanácsot a számotokra, amit ebből a konferenciából leszűrtem:
*Ezt úgy mondom, hogy amikor aktívan AIESEC-eztem, igazából sose éreztem ennek nagy hiányát és kedvem se volt hozzá annyira. De most már érzem...szóval megéri, garantálom, hogy új perspektívát fog adni :)
A visszaút még moldáv szokás szerint tartogatott érdekességeket. Ugyanis a kisbusz sofőrje, aki értünk jött, teljesen berúgott, mire odaért hozzá a főszervező, így hát hívni kellett egy új kisbuszt Chisinauból. (Volt pár haverja a faluban, így hát boroztak egyet. Miért is ne? Végül is csak emberek életéért felelős...) Addig is Brett szórakoztatott minket különböző játékokkal, valamint táncoltunk is. A hazaút nagyon vicces volt, bezsúfolódtunk a kisbuszba, a(z ezúttal józan) sofőr felkapcsolta a kék hangulatvilágítást és benyomta a partyzenét - ezeket a nagyon autentikus utazásokat biztosan hiányolni fogom Moldovából :)
Csapat, munka...
Azért nem egyszerű nemzetközi csapatban dolgozni, pláne úgy, hogy a legtöbb embernek jóval kevesebb AIESEC tapasztalata van vagy épp semennyi sincs, a moldáv delegáltak között pedig volt, aki angolul nem tudott eléggé. (Ő végül románul szimulált, mi pedig jobb híján a testbeszédére adtunk feedbacket.) A nem AIESEC-es trainee-k közül néhányat "Advanced" trackre raktak, na ez speciel hiba volt, mert nem annyira vették komolyan. De a moldáv AIESEC-eseknek is van hova fejlődniük, például az a lány, akit Agenda Managerré nevezte ki magát, az egyik legrugalmatlanabb embernek bizonyult, akivel valaha dolgoztam, fűszerezve azzal, hogy folyton elveszik a részletekben és rá is stresszel mindenre. Szóval őt igyekeztem kerülni, és inkább egyedül kidolgozni a saját feladataimat, mert nem láttam rá lehetőséget, hogy ilyen rövid idő alatt és "éles" helyzetben "megneveljem".
 |
| OC-barát csapatépítés: készítsd el a saját sugarcube borítékod...de így legalább mindenkié egyedi |
Global Village vol.3.
Nem maradhat esemény Global Village nélkül...nos, már nagyon leapadtak a készletek, a képek, zászló (újabb hálálkodás Enikőnek a kölcsönzésért) mellett csak két deci pálinkám maradt, amit elvihettem. Úgyhogy - minő meglepetés :P - kreatívan oldottam meg a kóstoltatást: a kapott időkeretben a videó levetítése mellett egy Hungary Quizt csináltam, és a legjobb eredményt elérők nyertek jogot a pálinka megkóstolására.
A győztes - mily meglepő - Piotrek lett ("Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki"), amúgy lesújtó eredmények születtek, egyedül Brett tudott olyan híres magyart említeni, aki nem szerepelt a videóban, Liszt Ferencet és Szabó Istvánt. (Először csak azt írta a papírra, hogy Szabó, erre mondtam neki némileg túlozva, hogy minden ötödik magyart így hívnak, aztán mondta, hogy Szabó István.) Emellett Győrt is a híres magyarok listájára írta :) Piotrek is megküzdött az egészségedre leírásával, így meg kellett tanítanom neki, mi a különbség az egészségedre és az egér s*gge között :D Azeri barátunk egyetlen értékelhető pontja az volt, hogy magyar szavakként leírta az almát, a baklavát meg még valamit, ami az ő nyelvükön is ugyanúgy van :)
 |
| Itt jól megfér magyar és román... |
Konklúzió
Összességében elmondhatom, hogy végig remekül éreztem magam a konferencián, az időközben elveszett jegyzettömböm megkerült a faciszoba káoszából, és a hajóskapitány se dobott bele a vízbe. Emellett azon is elgondolkodtam, hogyan hasznosíthatnám az itt tovább csiszolt prezentációs skilljeimet, és vannak ötleteim, de ez hadd maradjon titok...
Mindenesetre összegyűjtöttem néhány kiemelt tanulságot, jótanácsot a számotokra, amit ebből a konferenciából leszűrtem:
- Kedves AIESEC-esek, menjetek külföldi konferenciára! (Meg bármire, ami külföldön van és AIESEC.)*
- Aki meg nem AIESEC-es, de megteheti, váljon azzá, majd pedig kövesse az 1. pontot :)
*Ezt úgy mondom, hogy amikor aktívan AIESEC-eztem, igazából sose éreztem ennek nagy hiányát és kedvem se volt hozzá annyira. De most már érzem...szóval megéri, garantálom, hogy új perspektívát fog adni :)
 |
| Mi vagyunk azok... |
A visszaút még moldáv szokás szerint tartogatott érdekességeket. Ugyanis a kisbusz sofőrje, aki értünk jött, teljesen berúgott, mire odaért hozzá a főszervező, így hát hívni kellett egy új kisbuszt Chisinauból. (Volt pár haverja a faluban, így hát boroztak egyet. Miért is ne? Végül is csak emberek életéért felelős...) Addig is Brett szórakoztatott minket különböző játékokkal, valamint táncoltunk is. A hazaút nagyon vicces volt, bezsúfolódtunk a kisbuszba, a(z ezúttal józan) sofőr felkapcsolta a kék hangulatvilágítást és benyomta a partyzenét - ezeket a nagyon autentikus utazásokat biztosan hiányolni fogom Moldovából :)
Középsulis prezentáció
Hétfő reggel fél nyolcra úgy volt, hogy prezentálni megyünk egy középiskolába, de mivel vasárnap csak tíz után értünk haza, és még egyéb teendőim mellett akkor kellett nekiállnom összerakni a magyar prezentáció ppt változatát, amivel csak hajnali háromra lettem kész, így elmulasztottam a reggel hatos felkelést. (Hozzátenném, hogy magán a konferencián se alvással vesztegettem az időt, így elég sok lemaradást kellett bepótolnom.) De ma végre eljött a nap, és kipróbálhattam magam ebben a szerepkörben is, amit meg kell mondjam, hogy...imádtam :D
 |
| Legértelmesebb trainee-társaim: Jane, Merike (Észtország) és Piotrek (Lengyelország) prezentálnak |
Végzős középiskolások angolóráira mentünk be. Sajnos pár percet késtem, mivel a 104-es maxi-taxi nem jött, a busz pedig eleve lassabb és még dugóba is került. Ennélfogva úgy alakult, hogy a többiek hárman tartották meg a prezit két országról, én pedig egyedül. De ne aggódjatok, megoldottam, hogyan töltsek ki 45 percet :) A következőképp építettem fel az órát:
- személyes bemutatkozás + AIESEC projektről néhány szó
- kiosztottam a képeket, és mindenkinek mondania kellett róla pár szót, hogy mit lát (így ők is beszéltek, nemcsak én), majd kiegészítettem az információkat
- videó
- saját ppt
- kérdések - itt minden esetben feljött, hogy tanítsak valamit magyarul :)
A tanárnő és a diákok is élvezték, nem beszélve rólam, kész sztárnak éreztem magam, ahogy csillogó szemekkel néztek rám a lányok :) Mivel ez az egyik legjobb suli ("líceum"), a diákok érdeklődőek és értelmesek voltak, néhányan (kb. 10-15 %) már jártak Magyarországon. És ami a legjobb, hogy sokuk angoltudása felér a mienkkel, pedig az alap idegen nyelv a francia.
Szóval holnap újból megyünk, és szerencsére csak a 2 órára kell beérjek :) Sajnálhatja a többi trainee, hogy kihagyja ezt a lehetőséget, én annyira élveztem, hogy arra gondoltam, szívesen elmennék egy olyan projektre, ahol végig ezt kell csinálni :D Sajnos a trainee-k legtöbbje már eléggé érdektelen a projekt iránt, de Piotrek, az észtek és én úgy gondoltuk, hogy a sok semmittevés után végre lehetőség van valami értelmeset csinálni, hát csináljuk! (Múlt hét végén is volt pár prezentáció, ott még voltak páran.) Ezzel is a saját élményeinket, tapasztalatainkat gazdagíthatjuk. Ezért is írtam a fenti képaláírásban, hogy ők a legértelmesebbek :)
Szóval "Liceul Teoretic Roman-Francez Gheorghe Asachi", rettegj, holnap veled ugyanott! :P
Újabb költözés?
Még az is megeshet, ugyanis Alex kitalálta, hogy szerdán ők elmennek valahova, így el kell költöznöm. De vajon közölte ezt velem, tekintve, hogy egy szobában lakunk? Á, dehogy, csak Danielától tudtam meg. Majd beszélek Alexszel, mert igazán nem szeretném az óriásbőröndöt egyetlen nap kedvéért átszállítani máshova. Vagy helyet cserélek Gusával, a papagájjal, akkor én is röpködhetek random flipperezve a szobában...
 |
| Maradhatok csütörtökig a 73-as lakásban? |
 |
| Gusa és Brenda egész megkedvelték egymást |
Itt az idő?
Hát nem tudom. Vegyes érzelmekkel várom azt a pillanatot, amikor elfoglalom helyem a Kolozsvárra tartó buszon...
Örülök, hogy végre hazamehetek? Igen. Rengeteget agyaltam azon, hogy mihez fogok kezdeni magammal, ha hazatértem, és már alig várom, hogy elkezdhessem újult erővel megvalósítani a terveimet és az álmaimat...melyek egy részét itt találtam ki :)
Kibírnék még két hetet? Igen. Megszoktam már az ittlétet, eligazodom a városban, és biztos jó dolgokat lehetne még itt csinálni, új embereket megismerni. De már eljutottam abba a szakaszba, hogy meg kell gondolnom, mire költöm a magammal hozott pénzt, ez is jelzi.
Könnyes lesz a búcsú? Hát, ez az élet rendje, szóval annyira nem. Kicsit tudatos is volt a taktikám, hogy nem annyira mélyítettem el a kapcsolataimat a többi trainee-vel, hogy nehéz legyen elszakadni tőlük. Aztán vannak olyan példák is, amelyek miatt kifejezetten várom már, hogy a megszokott emberekkel lehessek: például amikor 1,5 órát töltünk azzal, hogy megtegyünk 500 métert, és közben háromszor megváltozik a terv, hogy hova menjünk enni.
Igazából a trainee-k úgy általánosságban csalódást jelentenek, mivel a legtöbbjük attitűdje nem sokkal pozitívabb az átlagos magyarénál, és kifejezetten sügérek is vannak köztük. Úgyhogy a kultúraközi együttműködés iránti szkeptikusságom nemhogy csökkent, hanem nőtt is. Az ázsiaiak mintha egy külön világban élnének...viszont legalább most először valóban úgy érzem, szívesen utaznék Ázsiába, mert fúr a kíváncsiság, ezekből a fura emberekből hogyan épül fel egy sikeresen működő társadalom. Az azeri-örmény konfliktusban pedig látatlanban is támogatom az örményeket, mert a háromból két azeri trainee "totál láma". A konferencián mindig hülyeséget csináltak és/vagy mondtak, ha közösen megyünk valahova, akkor pedig mindig történik velük valami. A konferenciáról hazajövet pl. az egyik a kisbuszban felejtette a csomagját, és mivel az én városrészem útbaesett a sofőrnek, én nyertem meg a megtisztelő feladatot, hogy hazavigyem a kis gurulós dögöt. De hogy felejtheti valaki az egyetlen csomagját a buszban, amikor kiszállunk? Piotrek sem értette... Oké, egyszer megesik, de ő konstans ilyen üzemmódban működik, ami gáz.
Abban viszont kell lenni valaminek, hogy a négy észtből három és fél jó fej...:D Velük erősen remélem, hogy találkozom még - Észtországban :)
És persze Ti is hiányoztok, ami azért elég erősen elbillenti a mérleget annak irányába, hogy ideje magam mögött hagynom Moldovát. De a maradék időben igyekszem minimalizálni a kockulást és élvezni az életet, úgyhogy sziasztok!
 |
| Piotrek és én épp őrültek vagyunk |
No comments:
Post a Comment