Global Village és társai

Mérsékelten izgalmas mindennapjaim mellett röviden beszámolok a Global Village-ről, kiderül, adhat-e még bármi újat a Moldova Challenge, és rövid útmutatót kaptok arról is, mit kell tennetek, ha szeretnétek elkerülni, hogy szimpatikussá váljatok szememben :P

Lengyel-magyar barátság a Global Village-en

Sajnos az elmúlt időszakban kicsit izolálódtam a külvilágtól, mivel a trainee-k szétszóródtak, az információáramlás pedig hiányos. (Úgyhogy lehet, hogy hosszabb távon igazuk van azoknak, akik arra szavaztak, inkább a közös házba kellett volna költözzek :P) Inkább Coldplay-t hallgattam és azon filozofáltam a kis fotelágyamban, "van-e élet a csere után". (És arra jutottam, hogy lesz, ne aggódjatok :)

Arra is rájöttem, hogy kiszolgáltatott érzés szívességből lakni valakinél ilyen hosszan, még jó, hogy Alexék elsősorban nem nekem tesznek szívességet, hanem a Chisinau Helyi Bizottságnak, akik nem találtak nekünk "rendes" szállást. De szerencsére nem én vagyok itt a leghaszontalanabb lény, hanem Gusa, a papagáj - bár ő kevesebbet eszik, de azt kevésbé kulturáltan, a magok felét szétszórja a buta. Mindenesetre folyton őt szólongatják, és az ágyam mellett van a kalitkája, szóval lassan már én is hallgatok a Gusa névre :D

Global Village

Már-már meglepő lett volna, ha minden flottul megy, úgyhogy hétfő reggel jött az üzenet, miszerint mégsem aznap lesz, hanem kedden megtartva, mivel a Mall Dova közbeszólt. Ezzel plusz egy napot nyert a sütiprojekt, de sajnos így is bedőlt, mivel már lelkileg tökéletesen ráhangolódtam a kókuszgolyó-készítésre, mikor kiderült, hogy kókuszreszeléket azt bizony nem lehet kapni a szupermarketban. De nem azért, mert fejletlen az ország; kesudió, különböző kandírozott trópusi gyümölcsök és számtalan egyéb marhaság, amit úgyse vesz meg senki, természetesen rendelkezésre álltak. Arra sem lehet fogni, hogy a nagy számban jelenlévő magyar diaszpóra vásárolta volna fel.

Egyébként a sütikészítés gondolata is olyan szintű stresszt és hangulati hullámokat váltott ki bennem, hogy elhatároztam, megtanulok normálisan sütni-főzni, ha hazamentem :) 

Süti hiányában (ugyebár Birnovában nagy volt a pusztítás) végül a maradék egy csomag Pilóta kekszemet és a fél csomag rasszista cukorkámat osztogattam, valamint a nemzeti színű szalagokat, de abból se volt sok, és sikerült kicsit skót módon felaprítani, így csak a nagyon vékony csuklójú lányokra lehetett rákötni normálisan. Naná, hogy nem ők jöttek oda kérni belőle... Mutatóban még akadt pálinka és tokaji, de alkoholt nem lehetett osztogatni, így csak a bennfentesek kóstolhatták meg a mézes-feketecseresznyés pálinkát. Képekkel annál jobban el voltam látva, köszönhetően Enikőnek :)
Prezentálnunk is kellett Magyarországot, és volt egy tolmács leányzó, aki a koncerten tapasztaltnál sokkal talpraesettebben fordított. Az enyém lehet, hogy szokás szerint kicsit hosszúra nyúlt, mivel tánc és ének helyett (az katasztrofális lett volna) a "Mit sütsz kis szűcs..." és "Nem minden szarka farka tarka..." című nyelvtörőkkel szórakoztattam a közönséget. Aztán aki akart tőlem valamit a pultnál, azzal elismételtettem őket :) De egy orosz lány szerint, aki a konferencián lesz előadó, jó volt a prezim, és ő azért mégiscsak ért hozzá...
A hangulati ív kedvéért a Global Village-es képek a poszt végén találhatóak.

Meeting

A Global Village végefelé az egyik, viszonylag arrogáns szervezőlány mindenkihez odament, hogy "holnap délben meeting az irodában". Negyed egyre oda is értem, amivel az ezüstérmet sikerült megkaparintanom, csak Daniela és Piotrek voltak ott. (Látjátok, a késés relatív.) Végül is odaszállingóztak a többiek és megtudtuk, miszerint a projekt tesz egy utolsó tétova lépést afelé, hogy értelmet nyerjen, ugyanis tényleg, valóban, igazából el fogunk menni középiskolákba prezentálni. De csak aki akar.

(Ezen leginkább Piotrek akadt ki, hogy van, aki nem akar...neki vannak ilyen népnevelő hajlamai, hogy felháborodjon a többiek viselkedésén és be is szóljon nekik érte pedagógiai jelleggel - például azoknak, akiknél a késés órákban mérhető. Ez mindenképp tiszteletreméltó tulajdonság.)

Életkép - meeting az irodában

Angolórákra fogunk bemenni középsulikban, egymást követően 5-6 45 perces órára. Az óra felépítését is kidolgoztuk, szerényen elárulom, hogy az én ötletemre fog épülni. Párokba is oszlottunk, az én párom Jane Észtországból, juppí! Most már csak egy prezentációt kell kidolgoznom Magyarországról, neki pedig a már kész észt prezentációt kell harmadára rövidíteni. De nemcsak ő esett a terjengősség hibájába, nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy a "hány négyzetkilométeres a legnagyobb tó az országomban" jellegű információk le fogják kötni a középiskolásokat...(szóval én aztán el nem mondom nekik, hogy a Balaton 594...idén nyáron kicsit kevesebb :S)

Jane és én - ha marad az óra végén idő - egy magyar-észt párbeszéddel is készülünk, ami alapján megtanulhatnak néhány alapkifejezést a nyelveinkből a gyerekek. Meg fognak szenvedni érte...

Hogyan legyél unszimpatikus

Eddig kevés emberrel találkoztam itt, aki ne lett volna szimpatikus, de a konferencia egyik facilitárorának, aki Angliából jött (szerencsére ő a kezdő szintűekkel fog foglalkozni, nem a haladókkal), sikerült kivívnia, hogy bekerüljön eme szűk elitkörbe. A siker titka:
Először is beszélj úgy angolul, hogy minden szó felét elharapod - de ez még csak a kezdet. Eddig kétféle nyilatkozatot hallottam Budapestről a külföldiektől:

• járt nálunk és nagyon gyönyörűnek találta
• még nem járt nálunk, de hallotta, hogy nagyon gyönyörű

ehhez képest neki annyit sikerült leszűrnie, hogy ott töltött egy napot és "nem volt semmi extra", mert végig esett az eső. 

A tetejébe még panaszold el, hogy Magyarországon nem voltak jó fejek az AIESEC-esek, mert egy egész napot eltöltöttél ott és le se sz*rtak...próbáltam utalni rá, hogy azért ez  promóidőszak (szeptemberben volt ott) és ilyenkor elfoglaltak vagyunk. Amúgy meg ki ő, az angol királynő vagy a pápa, hogy a városba látogat és rögtön össze kell sereglenünk az üdvözlésére? 

Sörözés közben pedig megkérdezte, hogy van-e barátnőnk Moldovában (!). Piotrek elmagyarázta neki, hogy hat hetet vagyunk itt összesen, így nem lenne érdemes ilyesmiben gondolkodnunk. Erre mondta, hogy jaaa...az ő cseréje két hónapos volt. No comment :D
Most pedig a várva várt...

Global Village képekben

Standok a Mall Dova földszintjén - menő dolog bevásárlóközpontban Global Village-t tartani

Észt lányokkal: Merike és Jane

Szlovákia tettenérve: magyar zászlós cukorkát kínálnak! :D

Békés módját választottam a magyar-azeri kapcsolatok ápolásának; nincs titkos paktum

"Patinhos" a portugál prezentáció részeként; Pacman befigyel :)

Osztrák-magyar-német újraegyesülés

Random csoportkép; érdemes a portugál Andrét megfigyelni, aki kínainak álcázza magát; ínyencek megfigyelhetik, hogy fenti történetünk hőse is ott szerepel a jobb oldalon

Később lesz még több kép is Facebookon, sőt, videók is készültek...