Búcsú Chisinautól

Eljött az utolsó nap is, ma este magam mögött hagyom Moldovát. Ahogy Facebookon is írtam: megérkezett az ősz Chisinauba, és kettőnk számára nincs itt hely, így mennem kell :) Az ősz pedig marad és lassan átveszi az uralmat...

Közeleg a vég

Alig több mint 48 órám maradt hátra (Moldovában), a trainee-állomány erősen megcsappant és számomra is közeleg a búcsú pillanata. Mivel töltöttem az elmúlt napokat? Milyen volt az AIESEC-es konferencia? Elkéstem-e a középsulis prezentációról? Vár-e rám újabb költözés? Felszabadulásként vagy veszteségként fogom megélni a távozást?

Bár ez még nem az utolsó poszt, valószínűleg az utolsó olyan, amiben "akciókról" írok, így érdemes belevizslatni, már csak azért is, mert bizton állíthatom: ittlétem legjobb időszaka van a hátam mögött :)

Igen, ott...

Global Village és társai

Mérsékelten izgalmas mindennapjaim mellett röviden beszámolok a Global Village-ről, kiderül, adhat-e még bármi újat a Moldova Challenge, és rövid útmutatót kaptok arról is, mit kell tennetek, ha szeretnétek elkerülni, hogy szimpatikussá váljatok szememben :P

Lengyel-magyar barátság a Global Village-en

LOLdova

Ideje, hogy megismertesselek Titeket Moldova derűs oldalával, a kollégiumon felül ugyanis számos egyéb meglepetést is tartogat számunkra ez az ország. Szokás szerint érdemes végigolvasni, ugyanis a végén jön a csattanó...

Kezdésként jöjjön egy régi ismerős:

Őt ugye már ismerjük, a Mall Dova bevásárlóközpontról van szó. (Itt tartottuk a később bemutatandó Global Village-et is.) De nem ez az egyetlen kreatívan elnevezett épület a városban, nézzétek, mire bukkantam a mi városrészünkben:

Chisinau újratöltve

Először is szeretném megköszönni a rajongói leveleket, nagyon jól esett, hogy többet addiktívnak véltétek a blogot és alig várjátok a folytatást. Ez motivációt ad az íráshoz és az ittléthez is :)

Ahogy már az előző posztban gonosz módon beharangoztam, ezúttal az újbóli Chisinauba érkezésem és szállásra találásom óta eltelt időszak eseményeiről fogok írni nektek. Az alábbi illusztráció jól mutatja, milyen is itt az életem:

Eugenia kreatívan tálalta a rablóhúst, és alatta az elsőre hányásnak kinéző köret is finom volt. (Szerencsére ezt az összetéveszthetőséget csak most észleltem, nem az asztalnál.) Felmerülhet azonban a kérdés, miért van felcserélve a kés és a villa...